A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 90 perc

Lee Cronin: Az AI mítoszai és az élet újraértelmezése

Lee Cronin kémiaprofesszor új nézőpontokat hoz az AI, intelligencia, élet és evolúció vitájába, élesen bírálva a mesterséges intelligencia körüli túlzott félelmeket és mítoszokat.

Kezdésként Lee Cronin éles kritikával illeti azokat, akik AI-katasztrófa-forgatókönyveket festenek le. Szerinte nincs valós mechanizmus arra, hogy egy általános mesterséges intelligencia önálló akaratot, szuperintelligenciát vagy rendszerszintű uralmat szerezzen, mert az ügynökség (agency) és alkotó kreativitás terén az élő szervezetekhez képest az AI-k „semmi”.

A beszélgetés nagyívű filozófiai kérdésekkel indul, például: „Miért van valami, és nem semmi?” Cronin új nézőpontokat kínál: a fizika önmagában nem magyarázza az összetettség kialakulását, szerinte a kémia, mint „számítási erő”, teremti meg a szükséges feltételeket. Felvetődik az ok-okozat (causation), a szelekció és az evolúció viszonya, sőt az is, hogy a szelekció önmagában, a biológia előtt is jelen lehetett az univerzumban.

A videó mélyen belemegy abba, hogyan lehet az életet új elvek mentén definiálni, különösen az assembly theory nézőpontjából. Cronin azt állítja, hogy az élő rendszerek egyedi módon képesek komplex, sok alkotórészből álló objektumokat előállítani, méghozzá ismétlődően. A számos komplex struktúra az evolúció lenyomata, és ez a gondolkodásmód segíthet új eszközöket találni az idegen élet keresésére.

Az interjúban szó esik a tudatosság, az intelligencia, a szabad akarat és az emlékezet bonyolult láncolatáról. Az AI-képességek kapcsán hangsúlyozza, hogy az „intelligencia” és az „ügynökség” csak evolúciós és anyagi folyamatokból származhat, és hogy a jelenlegi technológiákban nincs meg a szükséges összetettség, memória vagy önálló szándék.

Fontos, aktuális problémaként jelenik meg az AI-hype miatti társadalmi tévhitekre, manipulációkra, áladatokra való veszély, de Cronin szerint a hangsúlyt az etikus, szabályozott felhasználásra kellene helyezni, ahelyett, hogy a katasztrófaproféták („doomerek”) által hangsúlyozott elméleti fenyegetésekkel foglalkoznánk. A jövőbeni intelligencia igazán csak akkor jelenhet meg, ha biológiai vagy teljesen új, például kémiai számítási rendszerek fejlődnek ki.