Dél-Amerika országai közül több is jelentős előrelépést tett a megújuló energiaforrások terén, különös tekintettel Brazíliára, Chilére, Uruguayra és Argentínára. Ezek az országok gyors ütemben fejlesztik nap-, szél- és vízenergiára épülő rendszereiket, hogy kielégítsék a növekvő energiaigényt és csökkentsék a környezeti terhelést.
A nagy vízerőművek szerepe továbbra is meghatározó, de a túlzott reliance kritikus kérdéseket vet fel, mint például a metán- és szén-dioxid-kibocsátás, az ökológiai károk, valamint a klímaváltozás okozta aszályok. Ezzel párhuzamosan terjed a nap- és szélerőművi kapacitás, amely strukturális átalakulást indított el az energiatermelési mixben. Az energiatárolás – például nagy kapacitású akkumulátorok révén – megoldást kínál a rendszerbe integrált megújulók időszakos túltermelésére is.
Az energiaszektor átalakulásának gazdasági és társadalmi következményei mellett korlátokat jelentenek a finanszírozási kockázatok, az infrastruktúra hiányosságai, illetve a politikai instabilitás. Külön kihívást jelent az energiaszegénység felszámolása a vidéki, hálózati kapcsolat nélküli térségekben, valamint az, hogy a megtermelt energiatöbbletet exportlehetőségekké alakítsák.
Felmerül a kérdés: képes lehet-e Latin-Amerika valóban elsőként elérni a 100%-ban megújuló energiára épülő rendszert? Ehhez nemcsak technológiai, hanem politikai és társadalmi tényezőkre is megfelelő válaszokat kell találniuk az érintett országoknak.
