Latin-Amerika politikai színterén az utóbbi időben látványosan erősödnek azok a vezetők, akik a demokrácia, a szabad piac és az alacsonyabb adók mellett kötelezték el magukat. Egyes országokban, például Chilében vagy Venezuelában, frissen megválasztott elnökök igyekeznek alapjaiban átalakítani országaik gazdasági irányvonalát. Az újonnan választott vezetők támogatói szerint a szabad piac és a kormányzat csökkentése jelentheti a kiutat a válságból.
Komoly akadályt jelent azonban számukra a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely évről évre megszokott recepttel — adóemelésekkel és valutaleértékeléssel — próbálja orvosolni a bajokat. Sokan vitatják, hogy ezek a lépések segítik-e vagy inkább hátráltatják a gazdasági fellendülést. Különösen Argentína esete vet fel kérdéseket, ahol választási győzelme után Javier Malay radikális változásokat ígért, de végül mégis az IMF segítségét kérte a gazdaság stabilizálásához.
Lehet-e tartós növekedést elérni a régióban, ha a megszokott nemzetközi pénzügyi hozzájárulás mellett megmaradnak a magas adók és merev bürokráciák? Vajon az Egyesült Államok dollárja — ahogy néhány országban már megtörtént — lehet-e a megoldás a folyamatosan elértéktelenedő helyi pénzek problémájára? Az új vezetők példákból és kudarcokból igyekeznek tanulni, miközben minden döntésüket alapos bírálat övezi.
