Sok vállalat ma már rendkívül olcsón tárhatja fel saját működését az AI révén: legyen szó PR-ekről, Slack-csatornákról vagy belső jelentésekről, az adatok láthatóvá tétele szinte pillanatok alatt megvalósítható. Ez a láthatóság azonban veszélyeket is hordoz, hiszen könnyű abba a csapdába esni, hogy a láthatóságot összetévesztjük a valódi működéssel.
Felmerül a kérdés: tényleg jobbá teszi-e az AI a szervezeti átláthatóságot, vagy valójában csak növeli a hamis illúziót az irányíthatóságról? Egyre több cég kínál „egypaneles” átláthatóságot, de vajon tényleg erre van szükségünk? Az előadó összeveti az úgynevezett olvasható (formális, jól dokumentált) munkát a valós, spontán, csapatok közötti szívességeken, gyors problémamegoldáson alapuló, kevésbé látható munkával, kiemelve ezek jelentőségét a szervezeti siker szempontjából.
Gyakran látunk példát arra, hogy a legértékesebb eredmények nem a hivatalos célokhoz kötődnek, hanem azokhoz a lelkes, különleges csapatokhoz (tiger team), akik gyors reakcióikkal, kreativitásukkal mozdítják elő a céget. Miközben az AI egyre több vezetőnek adja meg az „mindentlátás” érzését, felmerül a veszély, hogy a túlzott formalizáció elfojtja a valódi cselekvőképességet és az innovációt.
A videó azt tárgyalja, hogy az AI-t hogyan lehet érdemben felhasználni a csapatok hatékonyabbá tételére, és hogyan kerülhetjük el, hogy a technológia pusztán hamis látszatot teremtsen a valóság helyett. A hallgatókat arra ösztönzik, gondolják át: szervezetük a ‘nagyítóval figyelő’ vagy a ‘tiger team’-alapú irányt választja-e, illetve mi lehet a helyes egyensúly láthatóság és végrehajtás között?
