A sarkvidéki tengeri jég mennyiségének változása már hosszú évek óta világszerte nagy figyelmet kap, azonban a legújabb adatok érdekes kérdéseket vetnek fel. Idén márciusban a tengeri jég kiterjedése rekordalacsony értéket mutatott az északi-sarki régióban, amely még mindig egy hosszú távú csökkenő trend része, viszont egy tudományos publikáció most azt állítja, hogy az elmúlt két évtizedben a veszteség lassulni kezdett.
Kutatók és intézmények, például az NSIDC, a NOAA és a NASA különböző módon értelmezik az adatokat: vajon a rekordalacsony maximum csak statisztikai anomália, vagy egy új sarkvidéki paradigmaváltás kezdete lehet? Az sem egyértelmű, hogy az évenkénti minimum mennyire szokatlan az utóbbi időszakhoz képest.
További izgalmas kérdések is felmerülnek: vajon a megfelelő paramétereket vizsgáljuk-e, amikor a jég helyzetét értékeljük, vagy léteznek más mérőszámok, amelyek riasztóbb képet adnak? A jég kora és vastagsága például sokkal kevesebb reményt enged, hiszen a többéves, vastagabb jég szinte teljesen eltűnt, helyét fiatal és vékony jég vette át, amely könnyen elolvadhat.
A tudományos világban sincs teljes egyetértés a kutatási eredmények értelmezésében és a jövőbeli tendenciák előrejelzésében. A jelenlegi lassulás lehet természetes éghajlati ingadozás vagy akár hosszabb ideig is fennmaradhat, de a szakértők hangsúlyozzák, hogy az átfogó következtetésekkel érdemes óvatosan bánni. Új, nagyszabású kutatási projektek indulnak a jégmodellek pontosabbá tétele érdekében, hogy jobban megérthessük az Északi-sarkvidék változásait.
