Andrew Huang bemutat egy különleges hangszert, a Landscape Noon nevű dob-gép szintetizátort, amely teljesen új megközelítéssel működik: nincs saját tápellátása, hanem a rá küldött szekvenszerjelekből nyeri az energiát. Minden csatorna egyedi áramkörrel rendelkezik, és a rajta átfolyó elektromosság hangját hallhatjuk, ami nagyon organikus, kaotikus és sokszínű hangzásvilágot eredményez.
Az eszköz vezérlése közvetlenül a feszültségszintekkel, LFO-kkal, burkológörbékkel vagy akár folyamatos alapfeszültséggel is történhet, így akár drone hangszerré is válhat. A kezelőfelületen található csúszkák, gombok és érintőlemezek segítségével csatornákat lehet összekapcsolni, modulációt váltani, vagy éppen egy-egy sávot némítani – mindezek kölcsönösen hatnak egymásra, tovább fokozva a hangszer „kiszámíthatatlan” karakterét.
A hangkimenetek sem hagyományosak: a páros és páratlan csatornák külön kimenetre mennek, de akár egy csatornán keresztül is megszólalhat minden. Az eszköz használata során teljesen nyers hangzás is elérhető, de effektekkel kombinálva hihetetlenül változatos, intenzív textúrákat lehet előállítani. Még együttműködésre is sor kerül – például Rodrigo, aki a Noon-t hagyományos dobokkal ötvözi, egészen új ritmikai világokat hoz létre.
Felmerül a kérdés: hogyan lehet a kaotikus hangokat „megzabolázni”, vagy érdemes-e szinkronizálni őket szabályos tempóval, vagy inkább még több véletlenszerűséget, randomizációt, torzítást és késleltetést adni hozzájuk? Milyen lehetőségeket rejt még az eszköz, ahol a felhasználó közvetlenül, akár testrészeivel is beavatkozhat az áramkörökbe?
