Sokan az 1993-as Lancia Delta Integrale Evo 2-t tartják a hot hatch kategória egyik ikonikus darabjának – különleges karosszériaelemekkel, rendkívül sportos dizájnnal és motorsport-gyökerekkel büszkélkedhet. A kiemelkedő formaterv, a szélesített sárvédők, az agresszív légterelők és az állítható hátsó szárny mind a versenyautós múltat idézik, miközben a funkcionális módosítások ténylegesen hozzájárultak a teljesítményhez.
A belső tér sem szokványos: a Recaro sportülések jelentős oldaltartása, a Momo sportkormány, az Alcantara kárpit és a különleges, a 80-as évek végére jellemző formavilág mind izgalmas részletek. Az ötsebességes kézi váltó megtartása hangsúlyozza a vezetési élményt, miközben olyan érdekes apróságok is megjelennek, mint a tetőbe épített stopperóra vagy az egyedi ablaknyitók kialakítása.
Külön figyelmet érdemel a Delta történelmi háttere: a modell elképesztő sikereket ért el a ralivilágban, a WRC-ben, évekig uralva a mezőnyt. A közúti változat teljesítménye (215 lóerő, összkerékhajtás, kompakt méret) előremutató volt a korabeli mezőnyben, és új standardokat teremtett a sportos kompakt autók között.
Vajon mennyire őrizte meg a vezetési élményt és értékét három évtized után? Melyek a legfontosabb részletek, amelyeket a mindennapi használat során fedezhetünk fel, vagy hogyan viszonyul más korabeli sportmodellekhez? Az autó bemutatása számtalan apró részletre felhívja a figyelmet, legyen szó a különleges műszeregységről, a japán piacra jellemző audiorendszerről vagy éppen az utastér ergonómiájáról.
