Sokan évek óta várják a nagy ingatlanpiaci összeomlást, de a helyzet árnyaltabb annál, hogy egy klasszikus válságképet vázoljunk fel. A jelenlegi ingatlanpiaci krízis inkább lassú, alattomos folyamat, amelyet a legtöbben talán észre sem vesznek, mégis mindenkit érint.
Az elmúlt időszakot az extrém alacsony kamatok, állami ösztönzők, otthoni munkavégzés elterjedése és a kínálat szűkössége jellemezte. Ezek a tényezők rekordmagas árakat és egy látszólag soha véget nem érő fellendülést hoztak, míg a hirtelen kamatemelések jelentősen drágították a hitelek törlesztését világszerte.
Bár a masszív eladósodás és felelőtlen hitelezés korszaka véget ért, a piacot most egy új jellegű válság sújtja: a lakhatás elérhetetlenné vált sokak számára, miközben a kínálat befagyott és az árak nem csökkennek jelentősen. Az ingatlanpiacot egy egyre mélyülő társadalmi szakadék osztja meg régi tulajdonosok és új vevők között, miközben a bérlők, fiatal vásárlók és befektetők a minimális elérhető kínálatért versengenek.
Az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság és Ausztrália mind hasonló kihívásokkal néznek szembe: elszálló lakásárak, rekordszintű törlesztők, strukturális kínálati problémák, generációs egyenlőtlenségek, amelyek mind egy hosszú távú, kilátástalan stagnáláshoz vezethetnek.
A videó izgalmas kérdéseket vet fel arról, hogyan alakítja át a magas kamatszint és a gazdasági bizonytalanság az otthonteremtés lehetőségeit, és milyen reakciók várhatók a döntéshozók, bankok és beruházók részéről. Felmerül, mi vár a fiatalabb generációkra, akik ma már sokszor csak családi segítséggel vagy bérlőként tudnak boldogulni, miközben a társadalmi mobilitás komoly akadályokba ütközik.
