Lubu, vagyis Labubu egy újabb popkulturális őrületként hódította meg Amerikát, és gyakorlatilag az egész világot. Ezek az aranyos, mégis kissé bizarr kinézetű gyűjthető figurák pillanatok alatt elképesztő népszerűségre tettek szert: celebekhez is eljutnak, online bontogatásukat milliók követik, és a gyártójuk milliárdossá vált.
De vajon miért gyűjtünk szenvedélyesen tárgyakat, és miért gyorsul egyre inkább ez a folyamat? Régen a gyűjtögetés természetes, évek alatt formálódó hobbi volt, most már felnőttek is hajlandók komoly harcokat vívni egy-egy műanyag játékért. Az internet és a globális fogyasztói kultúra felpörgette az egész gyűjtési élményt: ma már minden azonnal elérhető, és a gyűjtés akár a vagyonépítés, akár az identitáskeresés vagy épp a közösséghez tartozás eszközévé válhat.
A videó kitér a fogyasztói pszichológia modern trükkjeire is, mint a „blind box” (titkos tartalmú doboz), amelynek köszönhetően a vásárlás szinte egy szerencsejátékká válik. A hype, az exkluzivitás és az influenszerek hatása mind arra ösztönöz, hogy beszerezzük a legújabb, sokszor felesleges darabokat. Különösen érdekes kérdés, hogy ezek az impulzusok hogyan kapcsolódnak az online magány és a modern frusztrációk kezeléséhez, valamint hogy vajon valódi közösségeket teremtenek-e, vagy inkább elidegenítenek minket egymástól.
Foglalkozik azzal is, hogy gazdasági mozgatórugók – például az újraértékesítési piac – miként formálják át a gyűjtői kultúrát, illetve milyen szerepet játszanak a popkulturális ikonok abban, hogy egy-egy termék vagy trend egy egész generációt megmozgat. Felveti: vajon hol húzódik a határ a gyermeki játék és a felnőttkor önigazolása között, s mennyire lehet valóban kielégítő ez a gyors kielégülést ígérő hóbort.
