A beszélgetés középpontjában a kvantummechanika egyik legismertebb, ugyanakkor legrejtélyesebb problémája, a mérés problémája áll. Az elhangzó gondolatok betekintést nyújtanak abba, hogy a kvantummechanikában miért érthetetlen vagy magyarázat nélküli az, hogy a mérési folyamat során a rendszer hullámfüggvénye hogyan és miért változik – a híres „összeomlás” kérdését járják körül.
Az elméleti háttér bemutatása során szó esik a Hilbert-tér fogalmáról, annak matematikai szerkezetéről, valamint arról, hogy ezekből hogyan következnek a kvantummechanika szabályszerűségei, például a beskatulyázott valószínűségi értelmezés. Megvitatásra kerül, hogy a mérés miért áll egy kívülálló posztulátumként az elmélet keretein belül, és hogy a standard koppenhágai értelmezés hogyan tesz hozzá extra feltevéseket a természet pontos leírásához.
Különféle megközelítéseket és magyarázati kísérleteket vesznek sorra, kiemelve a „csendes zaj-jelenség” alapjaira épülő modelleket, mint például a CSL-t (folyamatos spontán lokalizáció modell). Itt érdekes kérdésként merül fel, hogy ezek a modellek milyen előrejelzéseket tesznek, például az energiamegmaradási törvények megsértésére vagy kísérletileg érzékelhető fűtési hatásokra.
Az interjúból kitűnik a kvantummechanika és a klasszikus fizika közötti elmélyült határterület, különösen a téridő szerkezetének kérdéseivel és a standard elméleteken túlmutató új megközelítésekkel kapcsolatban. Mindez egy izgalmas tudományos párbeszéd, amelynek célja új magyarázatokat és összefüggéseket találni, akár a tapasztalati kísérletek új eredményeinek bevonásával, akár a matematika mélyebb elemzésével.
