Az utóbbi években hatalmas várakozás övezte a kvantumszámítástechnikát, sokan azt remélték, hogy hamarosan óriási áttörések következnek be a technológiában. Mégis, az iparági és tudományos közösség tapasztalatai igen vegyesek: miközben a lelkesedés továbbra is kitart, valójában kevés konkrét eredményt sikerült felmutatni.
Kiemelkedő példaként szolgálnak az utóbbi hónapok nagy bejelentései, például az IBM és a Chicagói Egyetem közös projektje, amelyben kvantumelőnyt demonstráltak – vagyis olyan számításokat végeztek, amelyek hagyományos számítógépeken elméletileg is túl sokáig tartanának. Azonban ezek eredményei gyakran csak elméleti vagy haszontalan példák, például véletlenszerű értékek generálása.
Több filozófus és szakértő is rámutatott, hogy a kvantumelőny fogalma gyakran félrevezető módon keveredik a marketing és befektetői kommunikációban, miközben valós, gyakorlati alkalmazások nem születtek. Iparági szereplők évekkel ezelőtt még azt remélték, hogy a „noisy intermediate scale quantum computing” (NISQ) eszközök már rövidtávon üzleti előnyt hoznak, de ezek a remények eddig hiábavalónak bizonyultak.
A témában szóba kerül több olyan ismert kutató is, akik óvatosan vagy kétkedéssel nyilatkoznak az iparági várakozásokról. Felmerül az is, mennyire lehetséges, hogy a kvantumprocesszorokat inkább klasszikus mesterséges intelligencia segítségével lehet modellezni. Végezetül az oktatás és önfejlesztés kérdése kerül előtérbe, különös tekintettel a programozási képességek folyamatos fejlesztésének szükségességére.
