Az epizód több fizikai gondolatkísérlet – például Schrödinger macskája és az ikerparadoxon – ötvözése révén vizsgálja, hogy elképzelhető-e, hogy egy kvantumrendszer egyszerre lehet „idősebb” és „fiatalabb”. Ezen keresztül olyan kérdéseket boncolgat, mint hogy a kvantumrészecskék vajon különböző időpontokban is létezhetnek-e egyszerre, vagy megélhetnek-e két különböző eredményt az idő múlásával kapcsolatban.
Modern fizikai elméletek – így a kvantummechanika és a relativitáselmélet – gyakran eltérően értelmezik az idő természetét. A kvantummechanikában az idő univerzális és minden részecskére ugyanúgy ketyeg, míg a relativitás szerint az idő lokális, azaz a helytől és a mozgástól függ. A videó sorra veszi, milyen kísérletek közelítik meg a témát, például atomórák használatával mért idődilatációk vagy interferométeres elrendezésekkel.
Részletesen tárgyal olyan legendás fizikai kísérleteket, mint a Hafele–Keating kísérlet, amelyben atomórákat repítettek a Föld körül, valamint a Colella–Overhauser–Werner (COW) kísérletet, ahol neutronokat vezettek különböző magasságú pályákon interferométerekben. Felvetődik az is, hogy ha egy kvantumrendszer – például egy részecske vagy egy atomóra – szuperpozícióban halad eltérő pályákon, vajon tapasztalhat-e egyidejűleg különböző időfolyamokat?
Az idő kvantummechanikai természetének kutatásában kiemelt szerepet kapnak a szuperpozícióba helyezett kvantumórák és azok „internal clock”-ja, vagyis belső oszcillátorai. Az elhangzó példák – többek között az ioncsapdákban végzett legmodernebb kísérletek – azt vizsgálják, hogy különböző sebességek vagy magasságok szuperpozíciójában jár-e mérhető időbeli eltérés, illetve hogyan csapódik ez le az interferenciaképeken.
Rámutat, hogy bár a gravitációs idődilatáció kvantum szuperpozíciója kísérletileg még nem valósult meg, a gyorsaságból adódó idődilatáció ilyen irányú vizsgálata a jelenlegi legmodernebb atomórákkal már elérhető közelségbe került. Ez felveti azt a lehetőséget, hogy az időt magát is kvantummechanikusan, nemcsak háttértényezőként, hanem szuperpozícióban lévő tulajdonságként kezeljük.
