Az előadás során Alan Jamison megismertet minket az univerzum egyik legkülönlegesebb laboratóriumával: az ultraalacsony hőmérsékleteken végzett kvantumkémiai kísérletek világával.
Részletesen bemutatja, hogyan lehet atomokat és molekulákat extrém hideg állapotba hozni, akár néhány nanokelvinig, vagyis a fizikai értelemben vett abszolút nulla fokhoz elképesztően közel. Ehhez lézersugarak „fagyasztják le” az atomokat, és több egymásra épülő fizikai és mérnöki ötlet is szerepet kap: a rezonancia, a Doppler-effektus és a mágneses tér alkalmazása, valamint az úgynevezett párologtatásos hűtés.
A hűtési folyamat részletes megismerése után Jamison átlép a kvantumkémiai reakciók világába. Itt felmerül az a kérdés is, miért érdekes egyáltalán néhány atom viselkedését ilyen extrém hidegben vizsgálni, és hogyan kapcsolódnak ezek a tanulságok a bonyolultabb, biológiai vagy technológiai folyamatokhoz.
Az előadó azt is felveti, hogy a makroszkopikus világban tapasztalt komplexitás (például a sejtekben működő motorfehérjék, vagy akár a társadalmi folyamatok) alapját is a mikroszkopikus szintű, helyi kölcsönhatások jelenthetik. Új megvilágításba kerül, hogyan „emergálnak” bonyolult mintázatok egyszerű szabályokból, s mindez mennyiben érthető a kvantummechanika szempontjából.
Egy izgalmas kísérlet során különböző spinállapotú nátrium-lítium molekulákat ütköztetnek nátriumatomokkal, és felvetik: vajon megtörténik-e egy konkrét spin-flip reakció, és mennyiben szabályozható a folyamat. Ezzel kapcsolatban további kérdések is előkerülnek: vajon mennyire általánosítható a reakciódinamika, s miben különbözik az ultraalacsony hőmérsékleten megfigyelhető reakció komplexitása a „megszokott” kémiai hőmérséklettől?
A beszélgetés végén szóba kerülnek társadalomtudományi modellek is: hogyan alkalmazhatók a kvantummechanikai, illetve statisztikus fizikai módszerek olyan problémákra, mint például lakóhelyi szegregáció vagy véletlenszerűen kialakuló mintázatok, így téve még színesebbé az előadás tematikáját.