A kvantumfizika egyik legkülönösebb vetülete az idővel kapcsolatos szimmetria és aszimmetria kérdése, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a múlt, jelen és jövő közötti hagyományos kapcsolatot. A beszélgetés során felvetődik az a provokatív gondolat, hogy talán nem a jövőnk megalkotásában, hanem inkább a múltunk megváltoztatásában rejlik a valódi választás szabadsága.
Az elhangzott példák között szerepel egy módosított Hardy-kísérlet, amely két részecske – egy elektron és egy pozitron – találkozásának lehetőségét vizsgálja különböző kvantumállapotokban. Az események során figyelemre méltó, hogy bizonyos esetekben úgy tűnhet, mintha egyik részecske állapota változna az interakcióban, míg a másik szinte teljesen érintetlen marad – ez a klasszikus fizika törvényeivel nehezen egyeztethető jelenség.
További izgalmas téma, hogy kvantumrendszerekben előfordulhatnak olyan események, amelyek mintha megtörténtek volna, majd mégis „visszavonódnak”. Ily módon a kvantumfizika időkezelése teljesen új értelmet nyer, és lehetőséget teremt arra, hogy néhány, már megtapasztalt múltbeli állapot felülíródjon új kísérleti eredmények fényében.
Az elmélet szerint ez a „kvantum feledés” számos furcsának tűnő kvantummechanikai jelenség – például kölcsönhatásmentes mérés vagy a kvantum radír – alapja lehet. Felmerül a kérdés: hogyan képesek a kvantumfolyamatok egyszerre eltávolítani vagy visszavonni múltbeli eseményeket, és mit jelent mindez az idő valóságára nézve?
