A kvantumgravitáció négydimenziós leírására eddig általában bonyolult elméletek – például húrelmélet vagy extra dimenziók – alkalmazását tartották szükségesnek. Neil Turok most egy letisztultabb, régebbi megközelítés mellett érvel, amely új lendületet kapott.
Ez a „kvadratikus gravitáció” néven ismert elmélet az Einstein-féle hatás kibővítéseként négy deriváltas tagokat vezet be. Hasonló többletkifejezések a fizika más területein – például a QCD-ben – már régóta szerepelnek, és jól működnek, de a gravitációnál sokáig félretették őket technikai problémák miatt.
Fő kérdések merülnek fel a megközelítés fizikai következményeivel kapcsolatban: vajon a rendszer stabilitása fenntartható, ha magasabb rendű deriváltakat is bevezetünk? Lehetséges-e negatív vagy „szellem” állapotokat értelmesen kezelni kvantumtérelméleti keretben? Mi történik az olyan klasszikus problémákkal, mint az energia alsó korlátjának hiánya, és milyen matematikai eszközök segíthetnek ebben?
Az elhangzó elméletek egyes felvetései szembe mennek a kvantumgravitációval kapcsolatos elterjedt, főáramú előfeltevésekkel, különös tekintettel a húrelmélet és extra dimenziók szükségességére vagy a Hilbert-tér formalizmus kizárólagosságára. Az ismerős fizikai elvek újragondolása izgalmas lehetőségeket vet fel a világegyetem fundamentális leírása terén.
