Két fizikus elemzi, mi történik akkor, ha ugyanazt a fizikai rendszert különböző módszerekkel vizsgálják, és egymás eredményeivel összevetve ellentmondó következtetésre jutnak. Az egyikük közvetlenül a kísérletet elemzi, míg a másik azt vizsgálja, hogyan következtet a barátja, majd összeveti a két analízis eredményét.
A beszélgetés középpontjában az áll, hogy mikor és milyen szintű következetességet várunk el a különböző fizikusok előrejelzései között. Felmerül, hogy vajon mindig szükséges-e valamiféle logikai koherencia a jóslatok között, vagy lehetséges, hogy a kvantumelmélet bizonyos aspektusai mellett ilyen egységesség nem követelmény.
A fizikában jól megszokott, hogy egyes megfigyelők hiányos vagy eltérő információkból dolgoznak, de vajon ezzel együtt járhat-e valódi ellentmondás? A felek klasszikus példákon (például pénzfeldobás) keresztül világítják meg, mikor jelentkezik csupán bizonytalanság, és mikor beszélhetünk valódi, logikailag feloldhatatlan ellentmondásról.
Külön kitérnek arra, mit értünk „ideális” következtető alatt, valamint hogyan működik egy tökéletes információval és elméleti tudással rendelkező szereplő, és mi történik, amikor ilyen ágensek is egymással szemben ellentétes bizonyosságra jutnak egy esemény eredményét illetően. Ez a kvantumfizika egyik legmélyebb filozófiai kérdéséhez vezet.
