Számos kutató foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vajon a kvantumfizikai jelenségek képesek-e alakítani az emberi gondolkodást, és elméleti szinten hogyan befolyásolják az agyműködést. A témában régóta születnek merész és kevéssé elfogadott elméletek, de a most bemutatott friss tanulmány letisztultabb megközelítést alkalmaz. Az új elképzelés szerint elég lehet egy pillanatnyi kvantumszuperpozíció ahhoz, hogy tartós módon befolyásolja az idegrendszeri folyamatokat.
Érdekes kérdések merülnek fel, például: befolyásolhatja-e egy futó kvantumállapot, hogy később hogyan működik az agy, és lehet-e nyoma ezeknek a folyamatoknak az idegsejtek működésében? A szerző kísérleti javaslatot is tesz arra, hogyan lehetne ezt laboratóriumi körülmények között igazolni. Mindezt úgy, hogy extrém fizikai feltételezésekre nincs szükség, és a magyarázat a mai kvantumtermodinamika tudásán alapul.
Felvetődik, hogy ha ezek a folyamatok valósak, akkor komoly következményei lehetnek a mesterséges intelligencia és az emberi tudat kutatására is. Ebben a kontextusban kerülnek elő a klasszikus példák is: miért gondoljuk, hogy egy döntés valójában átalakítja a lehetőségek közül egyet valósággá? És vajon a gondolataink tényleg lehetnek egyszerre több állapotban, akár a kvantumban a részecskék?
