Egy titokzatos, sátánista hotelben játszódó akció-thriller kerül terítékre, amelyben egy nő igyekszik túlélni az őt elfogó gonosz kultusz vadászatát. A film korán elkezdi az akciójeleneteket, amelyek dinamikája kiemelkedő, és néhány szokatlan kreatív megoldást is találhatunk, például lángoló fejszével való harcot. Az alkotás szemmel láthatóan a műfaji hagyományokat és híres elődöket, például a Kill Bill stílusát idézi meg, miközben sajátos humorral és öniróniával közelít az akciójelenetekhez.
Az akció és a történet közötti váltások tempóját komoly kontrasztok jellemzik, amit maga a szerző is észrevesz. Az atmoszférát a sátánista szekta és a zárt helyszín adja, miközben a főhős különféle eszközökkel – sörétes puskával, fejszével, machetével – harcol a túlélésért. A színészi játék, főleg Zazzy Beetz és Heather Graham alakításában, inkább túljátszottnak hat, néha egyenesen ‘sajtosnak’ érződik, ami hol tudatos stíluselemnek tűnik, hol inkább gyengeséget jelent.
Megjelenik az a kérdés, hogy az ilyen stílusgyakorlatok mennyire hozhatnak újat a zsánerbe, és milyen mértékben lehet izgalmas vagy fárasztó egy repetitív, vérben és iróniában tocsogó akció-thriller. Érdekes párhuzamokat von a filmklasszikusok és az ehhez hasonló újabb próbálkozások között, miközben felveti a kérdést: mennyire működik egy ilyen letisztult, főként akcióra és vizuális megoldásokra fókuszáló film a mai nézői elvárások mellett?
