Észak-Amerika legbizarrabb és legszokatlanabb otthonai tárulnak a nézők elé: olyan házak és kertek, amelyek mintha egy másik világból érkeztek volna. Az ‘őrült’ stílusban megépített udvarok között találunk temető ihletésű kertet, óriási bogarakat vagy madarakat ábrázoló szoborparkot, és még egy ‘technicolor commode culture’-re utaló, színes porcelán WC-kből készült alkotást is.
A történetek középpontjában három különleges ember áll. Joe Whiteco, a visszavonult tanár, művészetét újrahasznosított anyagokból – például elhasznált WC-kből és üvegtörmelékből – alkotja meg, hogy kreatív módon vezesse le az élete során felgyülemlett frusztrációkat és feldolgozza a múlt nehézségeit. Kertje egyszerre teremti meg a ‘veszett lelkek temetőjét’ és egy fantasztikus, virágos kastélyt.
Josh Jansen műsora pedig egy komplett fémmadár- és bogárparadicsommá alakult udvart mutat be. Minden szobor egyedi, és újrahasznosított tárgyakból készül, legyen az vasúti szeg, golfütő vagy akár kiselejtezett háztartási eszköz. A művészet itt nem csak hobbi, hanem szinte megszállottság, egyben közös életforma a házastárssal.
Jan Johnson, a vietnámi veterán, pedig azt mutatja meg, miként épültek be a háborúval kapcsolatos emlékei és tapasztalatai szürreális, mesebeli kertjébe és otthonába. Alkotásai gyakran mesélnek történeteket, miközben az anyagok és az elrendezés is valóság és képzelet határán táncol.
Felmerül a kérdés: mi motivál embereket arra, hogy kertjüket, otthonukat a józan ész határait feszegetve egyedi művészeti terekké változtassák? Hol húzódik a határ művészet és terápia, kreativitás és megszállottság között?
