A Kronos: The New Dawn lenyűgöző atmoszférával és hátborzongató hangvilággal repíti a játékost egy apokaliptikus, sötét világba, ahol a főhős, a Traveler sajátos, elgondolkodtató küldetésben vesz részt. A történet számos misztikus kérdést vet fel: vajon kik a titokzatos elődök, miért vannak megszámozva az űrruhák, és van-e bármi jelentősége a játék elején végzett pszichológiai tesztnek? Az első órák során minden rejtélyes és homályos marad, nem derülnek ki konkrét válaszok, csupán tovább mélyül a kíváncsiság.
Akció terén a Kronos komolyan veszi a túlélőhorror hagyományait: a lőszerek szinte luxuscikknek számítanak, a harcok nehezek, egyedülálló mechanikával – a legyőzött szörnyeket el is kell égetni, különben más szörnyek eggyé olvadva veszélyesebb formában térhetnek vissza. Ez új szintre emeli a stratégiai tervezést és állandó feszültséget okoz, hiszen a döntéseid később súlyos következményekkel járhatnak.
A játékmenet számos, a műfajból ismert elemet épít be: időmanipulációs feladványok, kódzáras ajtók, páncélszekrények, és ismerős szobadizájn mind-mind hozzájárulnak a hangulathoz. Ugyanakkor a nagy inspirációk mellett kritikaként jelenik meg az egyhangúság érzete és a frusztráló tárhelykezelési rendszer – amikor egy kis kulcs egy egész lőfegyver helyét foglalja el az űrruhánkban, az elégedetlenség forrása lehet.
Külön érdekesség, hogy rejtett macskák is megtalálhatók a pályákon, akikkel nemcsak találkozni lehet, de az összegyűjtésük révén a felfedezés élményét is színesítik. Összességében a Kronos: The New Dawn izgalmas műfaji kérdéseket vet fel, többek között: hol húzódik a határ az inspiráció és a másolás között, mennyire fontosak az új ötletek egy horrorjátékban, és sikerül-e felülmúlni a jól ismert elődöket – ezek adják a játék kritikus mozgatórugóit.
