Bámulatosan sűrű atmoszférával indít a Kronos: The New Dawn, amely egy különösen nyomasztó, posztapokaliptikus világba dobja a játékost, ahol sem a saját identitásod, sem a végső célod nem teljesen világos. A rendkívül idegen, zavarba ejtő világból indulva lassan tárul fel a háttértörténet, miközben az ismeretlenben bukdácsolsz, erőforrások után kutatva, és próbálod túlélni a szűkmarkúan kezelt túlélőhorror játékmenetet.
Időutazás, kollektív tudatok és egy titokzatos szervezet teszi rejtélyessé a történetet, amely nem csupán a világ pusztulását meséli el, hanem új perspektívából is megvilágítja azt. Az esszencia gyűjtése, a portálokon keresztül a múltba való visszautazás és a környezeti rejtélyek mind-mind arra kényszerítik a játékost, hogy folyamatosan új kérdéseket tegyen fel: miért történik mindez, kik az érintettek, és milyen kapcsolatban állnak egymással?
A játékmenet merészen ragaszkodik a klasszikus túlélőhorror stílushoz, ahol minden talált tárgy, minden fegyverfejlesztés különleges jelentőséget kap. A mechanikai megoldások – például a fegyverek töltési rendszere, a nagyon limitált készletgazdálkodás és a testekhez kapcsolt mutációk – mind egyetlen cél köré szerveződnek: hogyan biztosítható a túlélés a világvége küszöbén? Az ismerős elemek mellett sajátos újítások is feltűnnek, még ha nem is mennek el a végletekig, ám ezek tovább színesítik a klasszikus élményt.
Érdekes módon a történet, a környezeti tervezés és a zene mind azt szolgálják, hogy a játék világába mélyebben belemerüljünk, miközben folyamatosan azt kutatjuk, milyen új oldalait ismerhetjük meg a parának. Meglepő-e a végkifejlet vagy sem; a játék naplói, hangfelvételei és szokatlan feladványai mind ahhoz járulnak hozzá, hogy a bámészkodó is könnyedén elmerüljön a világ elkerülhetetlenségének, illetve az emberiség utolsó napjainak bemutatásában.
