Az egyiptomi Kubath Alhawa lenyűgöző régészeti helyszínén több, tökéletesen konzervált krokodiltest került elő a Nílus partján. A leletek egy bizánci kori szeméttelep alatt rejtőztek, ahol tíz különböző példányt találtak, köztük egy majdnem teljes krokodilt. Ezek között két különféle fajt azonosítottak: a nyugat-afrikai és a nílusi krokodilt, amelyek egykor mindketten őshonosak voltak a térségben.
Az állatok testén gyógyult csonttörések, sérülések láthatók, amelyek területi harcokra utalhatnak, de egyik sem bizonyítja, hogy ember ölte volna meg őket. A testek között lenvászon maradványokat is találtak, ami temetkezési szokásokra emlékeztet, sőt, az egyiptomiak által alkalmazott állatmúmiák készítésére is felmerül a gyanú.
Az állatmúmiákhoz köthető szokások és a környező sírkomplexumok összefüggése izgalmas kérdéseket vet fel: vajon státusszimbólumként kerültek a krokodilok ebbe a temetőbe, vagy más szertartásos okok állhatnak a háttérben? Az sem kizárt, hogy fogságban tartott állatokról van szó, akiket szándékosan helyeztek el a sziklába vájt sírok közelében.
A krokodilok mellett szó esik más állatmúmiákról is – például macskákról és majmokról –, amelyeket Egyiptom-szerte hasonló módon helyeztek örök nyugalomra. Vajon mi lehetett a különlegességük ebben az ókori társadalomban, és miért választották pont őket ilyen temetkezési rítus részeként?
