Az alkotóképesség fejlesztésének kérdését egy 90 éves hegedűművész példáján keresztül vizsgálja a beszélő: vajon a kreativitás folyamatosan fejleszthető képesség? Felveti, hogy érdemes-e egyáltalán a „kreativitás” fogalmáról beszélni, vagy inkább a saját nézőpontunk megtalálását keresni az alkotás során.
Felidéz egy érdekes Mythbusters-epizódot, amely során a sűrűbb folyadékban való úszás mítoszát próbálták vizsgálni. A történet bemutatja, hogy a tudományos fogalmak (például a viszkozitás) sokkal összetettebbek, mint elsőre gondolnánk, és a helyes megközelítés önmagában már kreatív felismerés lehet.
A beszélő hangsúlyozza, hogy minden probléma kutatása során előbb-utóbb eljön egy pillanat, amikor az ember saját nézőpontja megjelenik – ez a belső érdeklődés és hozzájárulás érzése. Amint kialakul a saját véleményünk egy témában, megszületik az az egyedi „point of view”, ami a személyes kreativitást is jelentheti.
Végül arra bátorít, hogy az alkotás során ne csak a végeredményre koncentráljunk, hanem figyeljük meg magunkat, ahogy a problémamegoldás lépésein keresztül fejlődünk. Az évek múltával ugyanarra az alkotásra is más szemmel tudunk nézni, és folyamatosan új dolgokat tanulhatunk magunkról és világunkról.
