A film középpontjában az a kérdés áll, hogyan lehet leghatékonyabban segíteni az embereknek kiemelkedni a szegénységből. Egyedülálló példaként mutatja be azt az esetet, amikor egy kenyai faluban minden felnőtt lakó 500 dollár készpénzt kapott feltétel nélkül. Az összeget nagyjából egyéves fizetésükkel tették egyenlővé, és az adomány célja az volt, hogy valós, hosszú távú változást idézzen elő a családok életében.
A videó nemcsak a pénzadomány hatását mutatja be, hanem azt is, hogyan változott a segélyezés gyakorlata az elmúlt évtizedekben. Rávilágít, hogy a hagyományos segélyprogramok – mint az oktatás, a szakképzés vagy az infrastrukturális fejlesztések támogatása – sok esetben kevésbé voltak eredményesek, mint várták. Ezek az elvárások csalódást okoztak, miután alapos vizsgálatok alapján kiderült, hogy a programok gyakran csak minimális hatást gyakoroltak a résztvevők életére.
Újabb megoldásként a közvetlen készpénzjuttatást vizsgálták – egy olyan módszert, amit korábban sokan zsákutcának tartottak. A részletekből kiderül, milyen előítéletek övezték ezt a megközelítést, és hogy a döntéshozók gyakran úgy hitték, a támogatottak felelőtlenül elköltik majd a pénzt.
Különféle tanulmányokra hivatkozva felvetődik a kérdés: vajon hosszú távon is fenntartható a közvetlen pénzadományok pozitív hatása? Az eltérő időtávokon végzett kutatások és a változó gazdasági helyzetek alapján nem mindig egyértelmű, hogy a kezdeti előnyök tartósak-e, így a készpénztranszfer módszer további kutatásokat igényel.
A film kitér arra is, hogyan átalakíthatja a pénzadományok koncepciója a jótékonykodásról alkotott elképzeléseinket. Felveti azt az alapvető kérdést: ki tudja jobban, mire van szüksége egy közösségnek – az adományozó vagy maga a támogatott?
