A dokumentumfilm középpontjában a köztereken tapasztalható, nőket érő erőszak és szexuális zaklatás áll. Megszólalnak nők, akik saját tapasztalataikról mesélnek; arról, hogy mennyi elővigyázatosság szükséges a mindennapokban, és hogyan válik az önvédelmi stratégiák alkalmazása rutinná.
A film részletesen bemutatja egy svédországi sorozatos támadássorozat hatásait, amelynek során az egész helyi társadalom félelemben élt. Feltárja, miként változott meg a közterületek használata, a nők mozgástere, és mennyire befolyásolja a közösségi tér megélése a mindennapi biztonságérzetet.
Városfejlesztési szakemberek és esélyegyenlőségi tisztviselők beszélnek arról, hogy a közterületek tervezésénél figyelembe kellene venni a nemi különbségeket, illetve hogy az épített környezet mit tehet – vagy nem tehet – az erőszak áldozatainak védelme érdekében. Kiemelik a társadalmi normák és attitűdök fontosságát is.
A történet szereplői között megjelennek olyan kezdeményezések, amelyek az áldozatok helyett a társadalmi felelősségre, a férfiak szerepére, valamint a közös fellépés fontosságára helyezik a hangsúlyt. Felvetődik a kérdés: hogyan lehet elérni, hogy ne az áldozatoknak kelljen alkalmazkodniuk, hanem magának a társadalomnak kelljen változnia?
Egyes jelenetekben különböző generációk, főleg fiúk és férfiak szerepéről, neveléséről, társadalmi szerepmintáiról esik szó, és arról, hogy vajon milyen eszközök, programok segíthetik a sztereotípiák lebontását, illetve az erőszakos viselkedés megelőzését a férfiak körében.
