Izrael és a palesztin területek véráztatta mindennapjaiban olyan emberek keresik a párbeszéd útját, akik mindkét oldalon személyes veszteségeket szenvedtek el. Előtérbe kerül, milyen nehéz közös célt találni, amikor mindenkit személyes fájdalmak, előítéletek és aktuális veszélyek befolyásolnak.
Számos résztvevő – köztük olyan családok, akik szeretteiket veszítették el a konfliktusban – próbálja egymáshoz közelíteni az izraeli és palesztin társadalmakat. Felmerül a kérdés, hogy a folyamatos veszteségek és a mindennapos félelem ellenére lehet-e még elköteleződni a megbékélés mellett.
A dokumentumfilm kitér a szimbolikus közös emléknapra, ahol együtt gyászolnak a hozzátartozók. Ezt a gesztust sokan elítélik, mások viszont új kezdet lehetőségeként értelmezik. Felszínre kerül a bizalom, a megbékélés, valamint a bosszúvágy kérdése – és az, hogy meddig lehet együtt érezni a ‘másik oldallal’ súlyos sérelmek után.
Fontos dilemma a párbeszéd határa, az eltérő világnézetűek elfogadása és a nyilvános szerepvállalás kockázata. Mindezek közben az egyes résztvevők saját, nemrég szerzett tapasztalataikból kiindulva próbálják újraértelmezni önmagukat és a kapcsolatukat az ellenséggel.
