Az összeállítás azokat a videojátékokat veszi sorra, amelyeket a megjelenésük idején középszerűként, felejthetőként vagy csalódáskeltőként könyveltek el, ám mégis vannak értékelhető pontjaik. A szerzők a legfontosabb közös jellemzőjüket abban látták, hogy bár nem kiemelkedőek, mégsem szolgáltak rá minden kritikára.
Az első kiemelt címek között olyan ismert franchise-ok kevésbé sikerült darabjai szerepelnek, mint a Resident Evil 3 remake vagy a Gears of War: Judgment. Ezeknél érdemes rámutatni arra, hogy miközben a rajongás és a várakozás nyomása alatt nem tudtak megújulni vagy felnőni a saját legendájukhoz, mégis megőriztek olyan egyedi játékelemeket vagy hangulati elemeket, amelyek miatt nem teljesen érdemtelenek a figyelemre.
A listán szerepelnek egyedi koncepciójú, de kritikailag leszólt címek is, például az Immortals of Avium, amely egy varázslatos világban játszódó FPS, illetve az AI Limit, amely a lélektelen másolat látszatát kerülve igyekszik újat mutatni a soulslike rajongóknak.
A válogatás foglalkozik olyan old school akciójátékokkal és folytatásokkal is, ahol a fejlesztői szándék vagy épp az újító jelleg a megvalósítás hiányosságai ellenére is érzékelhető, lásd Red Faction: Armageddon vagy Rage 2. A listán felbukkannak klasszikus címek feldolgozásai (Alone in the Dark 2024), illetve különleges húzásokkal próbálkozó, hanyatló sorozatok, mint például a Transformers: Devastation.
A lista minden darabjánál felmerülnek olyan kérdések és témák, amelyek a játékiparon belüli trendekre, a középszerűség és az ambíció összefüggéseire hívják fel a figyelmet, és vitára ösztönzik a nézőket a felejthetőnek tűnő játékok újraértékeléséről.
