Gyakran téves elképzelések élnek bennünk a középkori szexualitásról: szégyenlős, prűd világként képzeljük el, ahol a szerelem és a testiség kizárólag házasságban, szigorú szabályok között jelenhetett meg. A beszélgetés azonban világossá teszi, hogy a közvélekedéssel szemben a középkori emberek élete tele volt erotikával, sőt, sokkal szabadabban kezelték a szexualitást, mint azt a 19. századi viktoriánus elképzelések sugallják.
Felszínre kerülnek olyan témák, mint a házasságon kívüli kapcsolatok, a vallás és a szexualitás bonyolult viszonya, valamint az, hogy a gyakorlatban a szigorú egyházi előírásokat gyakran megkerülték vagy figyelmen kívül hagyták. A középkori társadalom jelentős része, különösen a parasztság, a maga útját járta: önállóan döntött a szerelem, a párválasztás és a testi örömök kérdésében.
Szóba kerül a nők szexualitásának értelmezése is: a korabeli középkori feltételezés szerint a nők éppolyan, sőt, még erősebb vágyakkal éltek, mint a férfiak. A férfi és női orgazmus kérdését is másként látták: mindkettőt szükségesnek hitték a fogantatáshoz. Részletesen bemutatják azt is, hogy a szerzetesek és apácák világában sem volt ismeretlen a testi vonzalom, sőt, a homoerotikus kapcsolatok is előfordultak, bár a fogalom szintjén nem létezett a „szexualitás” mai értelmében.
Érdekes betekintést kapunk a társadalmi különbségekbe is: míg az arisztokrácia gyakran kényszerházasságban élt és irodalmi eszközökkel kereste a szenvedélyt, addig a parasztság gyakorlatiassága dominált. Feltárulnak a női hatalom lehetőségei a középkorban – például özvegyek vagy kézművesek révén –, miközben a nők jogi és társadalmi helyzete korlátozott volt.
A beszélgetés során szóba kerülnek még a reprodukcióval kapcsolatos hiedelmek, a mágikus szerelmi praktikák, az abortusszal kapcsolatos hozzáállás és a szülés veszélyei is. Egyaránt megjelennek korabeli városi történetek, nyelvi érdekességek, a homo- és transzidentitás középkori formái, s végül a vallás szerepe és a purgatórium mítosza is.
