A Metropolitan Művészeti Múzeum páncélrestauráló laboratóriumában Adam Savage és Sean részletesen bemutatják a lovassági, teljes arcot védő sisakok fejlődését és különlegességeit.
A beszélgetés során a 14. századi bassinet sisakoktól kezdve végigkalauzolják a nézőket az armeteken, salleteken és zárt visorsisakokon, bemutatva, milyen technikai és formatervezési újítások történtek évszázadokon keresztül. Külön érdekességet jelent, hogy az egyes sisakok hogyan illeszkedtek viselőjük testéhez, miként biztosítottak védelmet, illetve milyen módon lehetett őket szétszedni vagy karbantartani.
A sisakok kialakításában kiemelik azokat a mérnöki megoldásokat, amelyek a fizikai védelem mellett figyelmet fordítottak a kényelmes használatra és a mozgásszabadságra is. Felmerülnek például olyan kérdések, mint hogy miért volt kevesebb légzőnyílás a bal oldalon, vagy miként változott a fejfedők vastagsága attól függően, mennyire simultak a fejre.
A bemutató során szó esik a sisakok járulékos részeiről, például a külön nyakszorítóról vagy az arcot fedő panelekről, és azt is szemléltetik, mennyire nehéz vagy éppen könnyen viselhető darabokról van szó. A páncélok művészi és mérnöki tervezése mellett a korszak stílusirányzatai, egyéni páncélkészítő mesterek kézjegyei is előkerülnek.
A végén kitekintenek azokra a „bónusz” sisakokra, amelyek speciális, például tengeri vagy tornán használt harci helyzetekre készültek, bemutatva, hogy a középkori európai sisakok világa mennyire gazdag és sokszínű volt.
