A beszélgetés középpontjában a középkori európai és japán páncélok izgalmas megoldásai állnak, különös figyelmet fordítva azokra a különleges rögzítőelemekre, csavarokra és szegecsekre, amelyek a páncélrészeket tartották össze még az ipari forradalom előtti évszázadokban.
A műsorvezetők a drezdai eredetű, nehéz, szinte klausztrofób érzést keltő lovagi dárda-vívó páncél részleteit elemzik. Felfedezik az egyedi, kézzel vágott menetekkel rendelkező csavarokat és a különböző rögzítőeszközöket, amelyekből minden egyes darab egyedi, nem cserélhető.
Szó esik arról, mennyire nehézkes és kényelmetlen lehetett ilyen páncélban mozogni, a speciális „snack port” vagyis nyílás révén azonban némi levegőhöz vagy akár nassolnivalóhoz is hozzáférhetett a viselő. Vizsgálják továbbá a lándzsatartó szerepét, illetve azt, hogyan lehetett kézzel pótolni az esetleges hiányzó alkatrészeket régi technikákkal.
Felvetődik a kérdés: miért döntöttek ennyire merev, masszív szerkezet mellett, hogyan hatott mindez a páncélos kényelmére, és miként készült mindez kézműves módszerekkel?
