A középkori hentesek mindennapjait kemény munka és rengeteg kihívás jellemezte: a húst legtöbbször nyilvánosan dolgozták fel, ami nemcsak látványban, hanem szagokban sem volt kellemes a környékbeliek számára. Az emberek azonban hozzászoktak mindehhez, hiszen ételeik alapanyagát itt szerezték be.
A középkori hentes mesterség csak a 10. századtól vált elkülönült foglalkozássá, ahogy a vágás az otthonokból a városokon kívül épített vágóhidakra került, és kialakultak a húsvásárokról elnevezett negyedek is. Ilyenek voltak például a híres yorki Shambles utcák, amelyek évszázadokon át a mészárosok központjai maradtak.
Részletesen bemutatjuk, hogyan próbálták szabályozni a hús minőségét, milyen szigorú büntetéseket szabtak ki a romlott hús árusításáért, és milyen kreatív megoldásokat kerestek a böjti időszakokban, amikor a hentesek csak ritkán dolgozhattak. A hosszú, húsmentes napokon a lakosság legtöbbször tartósított (füstölt, sózott) húsokat fogyasztott, mivel a friss hús árusítása tiltva volt.
A gasztronómia oldaláról egy 1430-as angol receptet is bemutatunk, amelyben fűszeres hús hagymával és különleges boros-sáfrányos mártással készül. A felhasznált fűszerek, valamint a hús tartósítása és feldolgozása kapcsán eloszlatunk közkeletű tévhiteket is: például, hogy drága fűszereket elsősorban a romlott hús elfedésére használtak volna.
Érdekes módon szó esik a középkori jogokról, a mészárosok céhéről, a középkori ünnepi színdarabokról, amelyekben a henteseknek is fontos szerep jutott, és arról is, hogy a korabeli városi élet mennyire bonyolult és szabályozott volt ezen a területen.
