Közép-Ázsia határainak különleges kialakítása évszázadokkal ezelőtt kezdődött, amikor a Fergana-völgyet változatos népek, vallások és életmódok jellemezték. A modern nemzetiségi hovatartozás helyett itt inkább törzsi, vallási vagy életmód szerinti identitások éltek egymás mellett, és a vidék az idők során számos birodalom részévé vált.
Etnikai keveredés, földrajzi akadályok és történelmi hódítások után a szovjet hatalomváltás hozta el a kulcsfordulatot, amikor a birodalmon belül a határokat egy komplex etnográfiai és gazdasági képlet alapján próbálták meghúzni. Az egykori autonóm régiók, városok és tartományok etnikai összetétele, nomád közösségek letelepedési mintái és gazdasági szempontok is fontos szerepet játszottak a határrajzolásban, amely végül bonyolult, egymásba fonódó országokat és számos exklávét eredményezett.
A völgy felosztása három állam között – Üzbegisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán – egész sor olyan furcsaságot eredményezett, mint a rendkívül keskeny folyosók, önálló exklávék, elzárt falvak és egymásba kapaszkodó területrészek. Ezek a területek gyakran eltérnek az etnikai valóságtól is, amit évtizedek óta tartó politikai és katonai konfliktusok tesznek még bonyolultabbá.
Az 1991-es szovjet összeomlás után az addig belső közigazgatási határokból nemzetközi államhatárok lettek. Ez sok területen komoly bizonytalanságot, határvitákat, kisebb-nagyobb összecsapásokat, sőt háborús konfliktusokat eredményezett – miközben a népesség jelentős része továbbra is etnikailag kevert vidéken él.
A XX. század végén és napjainkban ismétlődő konfliktusok, földrajzi elszigeteltség és a nemzetközi jogi státusz rendezetlensége miatt ezek a határok központi szerepet kapnak a helyi politikában és mindennapokban. A kérdés, hogy az egykori szovjet vezetők kifejezetten szándékosan hozták-e létre a „határgörbület” mai állapotát stratégiai okokból, vagy a térség komplexitásából adódóan ez elkerülhetetlen volt – továbbra is vitatott, és izgalmas kutatási irány.
