1965 decemberében két jelentős légi járat, az Eastern Airlines 853-as Lockheed L1049 Super Constellation és a Trans World Airlines 42-es Boeing 707-ese New York légterében repült rutinszerű útvonalon. Ezek a gépek tapasztalt pilóták és személyzet irányítása alatt közlekedtek, ugyanakkor ekkor még gyerekcipőben járt a mai értelemben vett személyzeti együttműködés, a Crew Resource Management (CRM).
A forgalomirányítás abban az időben csak alapvető radarokon működött: a kezelők főként pilóták jelentéseire támaszkodtak az elhelyezkedés, magasság és időbecslések meghatározásához. Mindez azt is jelentette, hogy vizuális elkülönítésre nagy mértékben hagyatkoztak, és az ilyen eljárások mögött szigorú, de nem mindig háromszorosan biztosított szabályzók álltak.
Az események drámai fordulatot vettek, amikor a két gép közel került egymáshoz. Egy optikai illúzió hatására az egyik pilóta úgy érzékelte, hogy ütközési pályán vannak, ezért azonnali elkerülő manővert hajtott végre. Ezt követően mindkét gép személyzete hasonlóképpen reagált, pillanatok alatt kockára téve a repülők sorsát.
A baleset során az egyik gép komoly irányíthatósági problémákkal küzdött, a személyzetnek pedig extrém körülmények között kellett rögtönöznie. Bemutatásra kerül, hogyan segítheti a csapatmunkán alapuló kommunikáció és a bizalom a váratlan vészhelyzetek kezelését. Felmerülnek morális kérdések, példaképként állítva egy kapitány bátorságát és felelősségtudatát.
A videó különböző technológiák fejlődését is vizsgálja, mint például a modern TCAS rendszerek szerepét a légiközlekedés biztonságában, miközben rávilágít, milyen kihívásokat jelentett a repülőtéri és pilótai döntéshozatal a digitális kor előtt.
