Az Európai Unió (EU) legutóbbi döntését vizsgálja az anyag, amely szerint közös hitelfelvétellel, 90 milliárd euróval segítik Ukrajna háborús erőfeszítéseit. A háttérben a tagállamok között vita alakult ki arról, miként kellene Oroszország befagyasztott vagyonát felhasználni, illetve mennyiben válhat a közös hitelfelvétel sorsdöntő lépéssé az integráció történetében.
A történelmi párhuzamok – Amerika függetlenségi háborúja és Németország szövetségi rendszerré alakulása – bemutatják, miként válhat egy válsághelyzet a centralizáció katalizátorává, amikor egy központi hatalom válik a végső hitelezővé, majd az ebből fakadó adósságpolitika mélyebb politikai unióhoz vezethet.
Felvetődik, hogy az elhúzódó ukrajnai háború és a pénzügyi támogatások szükségessége révén az EU egyre inkább közös pénzügyi eszközök használatára kényszerülhet. Ez pedig joggal veti fel a kérdést: merre tart az EU a tagállamok szövetségétől a föderális irányba? Hogyan viszonyulnak ehhez a történelmi előképek, és milyen dilemmákat teremt a folyamat a belső politikai erővonalakban?
