A Közel-Kelet történelmét meghatározó események bontakoznak ki az 1917-es gázai csata és a palesztinai hadjárat bemutatásakor. A néző betekintést kap abba, miként fonódnak össze a világháborús stratégiák, politikai döntések és titkos egyezségek ezen a kulcsfontosságú fronton.
A Brit Birodalom vezetői között vita bontakozott ki arról, hogy a háborús erőfeszítések fő hangsúlya Franciaországban vagy a közel-keleti „mellékhadszíntéren” legyen-e. Megtudjuk, miért volt stratégiailag fontos a Szuezi-csatorna, India és az olajkészletek, és hogy miként szervezték meg a brit, ausztrál, új-zélandi és indiai csapatok összetett hadműveleteit az egyre kimerültebb Oszmán Birodalom ellen.
Fókuszban állnak az egymás után következő gázai ütközetek, többek között a kíméletlen sivatagi harc, a hadműveletek logisztikai kihívásai, az innovatív hadi technológiák (páncélosok, vasútvonalak, vízvezetékek) és a hadvezetés hibái. Felmerülnek történelmi személyiségek, akik nemcsak a csatatéren, hanem a diplomáciában is mozgatórugók: a brit Allenby, a német von Kressenstein, az oszmán Cemal pasa és a hasemita arab lázadók.
A történet további rétegét jelentik a nemzetközi egyezmények, mint a Sykes-Picot-megállapodás, valamint a brit kormány részéről születő Balfour-nyilatkozat, amely később jelentősen befolyásolja a térség politikai jövőjét. Érdekes kérdéseket vet fel, hogy miként tekintettek a szembenálló felek Jeruzsálem elfoglalására, a város kulturális és vallási jelentőségére, illetve a gyarmatosítás hosszú távú következményeire.
