A világ egyik legsósabb tavának, a Utah államban található Great Salt Lake-nek a története izgalmas földtani és biológiai folyamatok eredménye. Kiderül, miért ennyire sós ez a tó, és hogyan változott a mérete, valamint sótartalma az évezredek során.
A történet középpontjában néhány mikroszkopikus élőlény, az úgynevezett kovamoszatok (diatómák) állnak. Ezek a parányi algák különleges, szilícium-dioxidból álló vázzal rendelkeznek, ami évezredeken keresztül megőrződik az üledékek mélyén, és fontos információkat hordoz a tó múltbeli viszonyairól.
A kutatók a mintavételezések során feltárt üledékrétegekből következtettek arra, hogy a tó valaha édesvízi óriás volt, mely hatalmas területet fedett le. Egy drámai árvizet követően azonban jelentősen zsugorodott, és sótartalma drasztikusan megnőtt.
Az emberi beavatkozás is jelentős szerepet játszott a tó vízviszonyainak és élővilágának megváltozásában. A vasútvonal építése által létrehozott gáttal a tavat két, nagyon eltérő sótartalmú részre osztották, ez pedig látványos ökológiai és színbeni különbségekhez vezetett.
Felmerül a kérdés, mit árul el nekünk a több ezer éve képződött üledék és a benne található egysejtűek sokfélesége a tó ökoszisztémájának egészségi állapotáról, illetve arról, hogy milyen következményei lehetnek a mostani változásoknak az élővilág számára.
