Egy egészen ismeretlen Souls-like játék, a The Last Oricrew kerül górcső alá, ahol a klasszikus RPG-elemek keverednek egy abszurd történettel és váratlan, bővelkedő bugokkal. A főszereplő karakter önironikus, már-már elviselhetetlenül szarkasztikus stílusa végigkíséri a játék rendhagyó cselekményét.
A világépítésben sci-fi és fantasy elemek keverednek, két elnyomott faj – a humanoid patkányok és az idegen uralkodók – küzdelmében kell lavírozni, közben morális döntéseket hozva, amelyek a játékban gyakran következetlen és meghökkentő fordulatokat hoznak. A szereplők motivációi, párbeszédei és választási lehetőségei gyakran abszurdak és kiszámíthatatlanok, ami szórakoztató káoszt eredményez.
Az együtt játszott kooperatív mód új oldalról mutatja be a Souls-like mechanikákat, különleges, játékosok közötti varázslatkombókkal – de a játék technikai hibái, a karakterek váratlan döntései és a mérsékelten kiegyensúlyozott pályatervezés minden pillanatban új meglepetést tartogat. A narratíva túlburjánzó, sokszor már-már paródiába hajló, a döntéseink pedig szinte vakon terelgetnek egyik frakciótól a másikig.
A kérdés végig lebeg a levegőben: vajon a történet abszurditása és a játékos döntések valódi súlytalansága a készítők tudatos paródiája, vagy inkább csak egy szokatlan végeredmény egy közepes költségvetésű projektben? Hoz-e valódi játékélményt, vagy csak szokatlan befejezéssel és mém-értékű karakterekkel gazdagít bennünket?
