A szobrok és emlékművek szerepét gyakran puszta esztétikai vagy történelemőrző kérdésként kezeljük, azonban az Egyesült Államokban a Konföderációs szobrok és más emlékhelyek szimbolikus politikai jelentőséggel bírnak. A társadalomban máig érezhetők a rabszolgaság és polgárháború okozta törések, így ezek a műalkotások nem csak a múltról, hanem a jelen hatalmi viszonyairól is üzennek.
Felmerül a kérdés, vajon a problémás múltú embereket ábrázoló köztéri szobrok csökkentik-e vagy növelik a rasszista erőszakot. Egyes kutatások szerint a Konföderációs emlékművek jelenléte szoros összefüggésben állt a múltban elkövetett feketeellenes erőszakkal, de újabb tanulmányok azt vizsgálják, előfordulhat-e, hogy ezek a szobrok csökkentik az ilyen indíttatású támadásokat, vagy pusztán más módon tartják fenn az elnyomó társadalmi rendet.
Egy friss kutatás alapján felmerült az a gondolat is, hogy az emlékművek bizonyos értelemben helyettesíthetik a látványos, erőszakos megfélemlítést, ezzel fenntartva a fehér felsőbbrendűséget, de nem feltétlenül csökkentve a társadalmi igazságtalanságokat. Más tudományos munkák azonban inkább erős pozitív kapcsolatot találnak az emlékművek létesítése és a rasszista támadások, különösképpen a lincselések gyakorisága között.
Az elemzés során olyan érdekes tényezők is felvetődtek, mint a mezőgazdasági válság idején megjelenő bogár – a boll weevil –, amely az Egyesült Államok déli részén véletlenszerűen befolyásolta mind a szoborállításokat, mind az erőszak mértékét, tovább bonyolítva az ok-okozati összefüggéseket.
A vita tehát továbbra is tart: vajon a múlt újraértelmezése és a szimbólumok eltávolítása tényleges társadalmi gyógyulást eredményez, vagy csak látszólagos megoldásokat kínál, és akaratlanul növeli a feszültséget?
