Közeleg Kolumbia egyik leginkább megosztó elnökválasztása, amelyen három, egymástól radikálisan eltérő irányvonalat képviselő aspiráns áll szemben egymással.
Abelardo de la Espriella, vagy ahogyan hívei ismerik, El Tigre, karizmatikus és populista retorikájával hódít, miközben keménykezű megoldásokat ígér a biztonsági kihívásokra. Az ő rendezvényei szinte látványos show-műsorrá válnak, ahol a szimbolika és a közönség bevonása központi szerepet kap.
Iván Cepeda, a baloldal reménysége, visszafogott, már-már akadémikus alkat, aki a társadalmi jólét és a földosztás kérdéseire helyezi a hangsúlyt, miközben a jelenlegi, sikertelennek bizonyult „teljes béke” stratégiájának folytatását ígéri. Középpontba kerül a szociális védőháló bővítése és a gazdaság mesterséges élénkítése is, amelyek egyaránt izgatják a piacokat.
A harmadik főszereplő Paloma Valencia, a centrumhoz közel álló, establismentnek számító politikus, aki a hagyományos értékeket és a hosszú távú reformokat próbálja felmutatni az ígéretek helyett, miközben ő lehetne Kolumbia első női elnöke.
Az ország jelenlegi helyzete rendkívül feszült, melyben egyszerre jelentkezik a növekvő bűnözés, a rekordmennyiségű kokaintermelés és a gazdasági élénküléssel járó optimizmus. A választók szembesülnek a biztonság, a jóléti intézkedések és a gazdasági stabilitás kérdéseivel, miközben a politikai paletta két végpontja között egyre mélyebb törésvonal húzódik.
Melyik irányba tart Kolumbia? Milyen válaszokat találhatnak a választók a rendkívüli szegénység, a korrupció és a bűnözés növekedésére, vagy épp az ország gazdasági kilátásaira?
