2024 áprilisában egy transznemű nő, Sara Millerey meggyilkolásáról készült videó futótűzként terjedt el Kolumbiában, elindítva egy országos szintű vitát az LMBTQ közösséget érő erőszakról. Az eset döbbenetes brutalitása, valamint az a tény, hogy a bámészkodók sem mertek közbeavatkozni, mélyen megrázta Medellín városát is, amely már évtizedek óta küzd a szervezett bűnözés befolyásával.
Különböző városokban és vidéki településeken visszatérő problémát jelent a transz- és meleg emberek elleni gyűlölet-bűncselekmények sorozata. Ezekben a közösségekben a fenyegetés a mindennapok része: akár fegyveres testőrökkel kell járniuk azoknak, akik kiállnak jogaikért, mint például Tito, akinek testi épségét a kolumbiai állam próbálja megvédeni. Az áldozatok között található Nawar Jimenez is, egy vidéki aktivista és szexmunkás, akit brutális módon ért a végzete, megfelelő igazságszolgáltatás nélkül.
A történtek túlmutatnak egyedi eseteken: a szórólapokkal, fenyegetésekkel és megszégyenítéssel dolgozó fegyveres csoportok számos városban, így Carmen de Bolívarban is rettegésben tartják az embereket, miközben az állam gyakran tehetetlen. A társadalmi hozzáállás és az intézményi válaszok is megosztottak, hiszen miközben új törvényjavaslat születik a transz közösség védelmére, konzervatív politikai és vallási szereplők a jogvédők ellen hangolják a közvéleményt.
A riport felveti a kérdést, vajon mennyire veszélyes ma LMBTQ személyként élni Kolumbiában, és hogy valóban létezik-e társadalmi támogatottsága ennek a megfélemlítő, „társadalmi tisztogatásnak” nevezett, mindennapokat átszövő gyűlöletnek. Az elbeszélés bemutatja, hogy a Pride felvonulások és a közösségi összefogás is egyfajta ellenállásként jelenik meg ebben a sötét légkörben, ahol az áldozatok arcai mindennap szembesítenek a valósággal.
