Marie France és Gus Grant, akik 13 éve házasok és öt gyermeket nevelnek, már kilenc alkalommal költöztek, de most ismét új otthonba készülnek. Az egész folyamat központi kérdése: hogyan lehet egy régi, több szintes házat átalakítani egy nagycsalád mindennapjainak megfelelő álomotthonná, miközben szűkös a költségvetésük, a gyerekek pedig egyre nehezebben viselik a gyakori költözködést?
Az új ház alaprajza elsőre szűkösnek, sőt, sivárnak tűnik, különösen a tágas, kényelmes otthon után, amit most hagynak el. Az anyuka elszántan keresi a tökéletes elrendezést: szélesebb lépcsőt, praktikusan berendezhető előteret, funkcionális konyhát – miközben a családtagok vegyes érzésekkel viseltetnek a változás iránt. A hétköznapi szülői kihívások – mint a legkisebb gyerek pelenkáról való leszoktatása vagy a családi kutya kordában tartása – párhuzamosan futnak a bontás és újjáépítés zajos, kaotikus folyamataival.
A felújítás külön bonyodalmakat szül: a váratlan sziklás terület a pincében, az állandó kompromisszumok a kivitelezővel és a tervezővel, valamint az építőmunkások és a család mindennapos együttélése újabb feszültségeket hív elő. Miközben az eső és egy tető nélküli ház tovább hátráltatja a munkákat, a család nem egyszer kényszerül átmeneti megoldásokra – akár a saját, szinte lakhatatlan házukban.
Közben a gyerekeknek és a szülőknek is szembe kell nézniük saját igényeikkel, vágyott komfortjukkal és alkalmazkodóképességükkel. Felmerül a kérdés: egy-egy családi kompromisszum meddig ér, és vajon milyen áron válik valóra a közös álom?
