1910-ben az Antarktiszon Ernest Shackleton vezetésével az úgynevezett Nimrod-expedíció tagjai életveszélyes helyzetbe kerültek: élelem nélkül, kimerülten, a túlélés érdekében egy különleges orvosi készítményt, az úgynevezett Forced March tablettákat használták. Ezek a tabletták két erős összetevőt tartalmaztak: kokaint és az afrikai kóladió-kivonatot, amelyek együtt segítették átvészelni a kritikus pillanatokat.
A kóladió őshazája Nyugat-Afrika, és számos ottani közösség számára szakrális jelentőséggel bír. Az Igbo és a joruba hagyományokban vallási szertartások, családi események és vendéglátás során egyaránt központi szerepet játszik. Koffein- és teobromin-tartalmának köszönhetően élénkítő és gyógyító hatása miatt hosszú ideje alkalmazzák a hagyományos gyógyászatban.
A növény története sötét fejezeteket is rejt: a kóladió a 10. századtól kezdve a rabszolga-kereskedelem egyik csereeszköze lett, melyet foglyok vásárlásában és eladásában használtak. Később, a rabszolgaság idején a magot a rabszolgák maguk is áthozták az Atlanti-óceánon, hogy továbbvihessék kulturális örökségüket, miközben a földesurak gyakran a dolgozók „serkentésére” alkalmazták.
A 19. század végére a kóladió már Európa és Észak-Amerika gyógyszertáraiba is utat talált, ahol valós vagy éppen túlértékelt tulajdonságai miatt számos termékben – így tonikokban, csokoládékban és cukorkákban – jelent meg. Az atlanti gyógyszerész, John Pemberton 1886-ban a kólalevél és kóladió kombinációjával alkotta meg a Coca-Cola eredeti receptjét, amelyet különféle betegségek enyhítésére is hirdettek.
Habár az afrikai export 1920 körül visszaesett, a kóladió szimbólummá vált, amely még ma is több italban és táplálékkiegészítőben – például a jamaicai Bissy teában – megjelenik, megőrizve a múlt örökségét és jelentőségét több kultúra számára is.
