A Kodak története egy igazi iparági forradalomról a tragikus hanyatlásig vezető utat dolgozza fel, kiemelve, hogyan lett egy családok és hétköznapi emberek számára ismerős márka a múlt árnyéka. Az innováció hajtotta vállalat a fotózás világát alapjaiban változtatta meg: mobilis, könnyen kezelhető kameráival és a legendás „Kodak pillanatok” megteremtésével mindenki számára elérhetővé tette az emlékmegőrzést. Széles körű marketingkampányaival, valamint stabil minőségű filmjeivel évtizedekig uralta a piacot.
A modernizáció azonban elkerülhetetlen volt: a digitális forradalom és a hipergyors technológiai átalakulás új kihívások elé állította a vállalatot. Bár a Kodak mérnökei közül néhányan már korán felismerték a digitális kamera lehetőségeit, a cég vezetősége inkább ragaszkodott a filmes üzleti modellhez, és ennek megőrzésére hozta meg kulcsfontosságú döntéseit. Az újítások gyakran titkos fejlesztésekként zajlottak le, felvetve a kérdést, hogy miért akadtak el ezek a kezdeményezések a vállalati struktúrában és miért hiányzott a bátorság a nagy átalakuláshoz.
A digitális piac térhódításával egyre kevesebben vásároltak filmet, a fényképezés magától értetődően a digitális, majd a mobiltelefonos képalkotás irányába mozdult el. Felmerül, hogy egy olyan óriás, mint a Kodak, hogyan csúszhatott le a trónról. Mennyi idejük lett volna alkalmazkodni, és felismerni, hogy a világ nemcsak az emlékek megőrzésére, hanem azok azonnali megosztására és digitalizálására vágyik?
Miközben más vállalatok, például a Fuji vagy az Apple, a változást kihasználva képesek voltak meghatározóak maradni vagy megújulni, a Kodak túl későn, túl óvatosan próbált reagálni: sikertelen hibrid megoldásokkal vagy külföldi terjeszkedéssel a hanyatlás ellen. A történetben felmerül a kérdés: hogyan befolyásolja a vállalati kultúra a sikerességet és a jövő innovációs képességét? Vajon elkerülhetetlen volt-e a bukás, és milyen tanulságokkal szolgálhat más cégek számára?
