Hannah Freriedman, a Planeteer Capital egyik vezetője betekintést nyújt abba, hogy milyen motivációk és hiányosságok vezették a klímatechnológiai vállalkozások korai finanszírozására specializálódott kockázatitőke-alap indulását. Szó esik arról, hogy milyen kihívásokkal találkozik egy alap, amely a pre-seed fázisban lép be, és hogyan lehet az iparági tudásból és fenntarthatósági tapasztalatból értéket teremteni ezen a területen.
A beszélgetés felszínre hozza a klímatechnológiai startupok támogatásának dilemmáit: miként változtak a befektetési stratégiák az évek során, miért téves pusztán szoftver-hardver ellentétben gondolkodni, valamint hogyan alakulnak a jövő olyan üzleti modelljei, amelyek képesek egyrészt növekedést generálni, másrészt mérsékelni a piaci kockázatokat egy klímaváltozáshoz alkalmazkodó világban.
Saját tapasztalataik mellett szóba kerül, hogy a mesterséges intelligencia (AI) hogyan alakítja mind a befektetői, mind a vállalkozói oldalt: elhangzik többek közt, hogy a workflow automatizálása révén jelentősen nő a hatékonyság, ugyanakkor az AI alapú pitch-ek tömegesedése miatt nehezebb kiszűrni a valóban minőségi ötleteket. Az AI iparági beágyazottságának példái révén – akár az újrahasznosító gépsorok esetében is – rámutatnak, hogy a technológia önmagában nem újkeletű, azonban most éri el igazán a figyelem középpontját.
Végül aktuális kérdések is körvonalazódnak: hogyan hat az AI és a nagyszabású adatközpontok energiaigénye az ellátórendszerekre, milyen lehetőségeket és kockázatokat hordoz mindez a megújuló energiaforrások szempontjából, és hogyan teremthetnek a vállalkozók fenntartható, problémaközpontú vállalatokat a klímaváltozás korszakában.
