Klaus Fuchs neve a huszadik század legvitatottabb kémjei között szerepel. Egy zseniális fizikus, aki sorsfordító döntéseivel formálta meg a történelem menetét, miközben titokban a Szovjetuniónak szivárogtatott bizalmas információkat az atombomba fejlesztéséről.
Gyermekkorától kezdve, családjának hitét és politikai elkötelezettségét magáénak vallva, Fuchs egyre inkább a kommunizmus irányába fordult, és meggyőződései miatt hagyta el Németországot, hogy Nagy-Britanniában folytassa tanulmányait.
Az atomfizika tudományának fejlődése – mint például az urán hasadásának felfedezése és a láncreakció elvi megvalósítása – olyan világot rajzolt fel előtte, amelyben a tudásnak pusztító ereje is lehet. Az angol nukleáris projektben, majd a Manhattan-tervben vállalt szerepe során Fuchs olyan információkhoz jutott, melyek révén a Szovjetunió korábban fejleszthette ki saját bombáját, mint azt bárki várta volna Nyugaton.
Miközben személyes kapcsolatai – például mentorához, Rudolf Peierlshez fűződő viszonya – a legmélyebb bizalmon alapultak, Fuchs folyamatos belső konfliktussal küzdött, vajon helyes-e, amit tesz. Mi vezette őt arra, hogy akár szeretteit is elárulva, saját világnézetének hódoljon?
Az atomtitkok kiszivárogtatásának következményei túlnőttek az egyéni sorson. A fegyverkezési verseny, a hidegháború kirobbanása, valamint a tudomány és a morál viszonyának ambivalenciája mind felmerülnek Fuchs történetében. A kérdés továbbra is aktuális: a tudás birtoklása kinek az érdekeit szolgálja, és valóban lehet-e igazolni a hazaárulás vagy éppen az univerzális emberi felelősség közötti választást?
