Az utóbbi években a legsikeresebb videojáték-franchise-ok – mint a Mario, a Zelda, a Pokémon vagy épp a Smash Brothers – sorra kapták meg a rajongók által régóta várt folytatásokat, remake-eket vagy újraélesztéseket. Régen elképzelhetetlennek tűnt, hogy például a Kingdom Hearts 3 vagy a Final Fantasy 7 Remake valaha valóban megjelenik, mostanra mégis valósággá váltak ezek az álmok.
A média világában – filmek, sorozatok, játékok terén egyaránt – mintha minden a rebootokról, remasterekről és régóta hiányolt címek visszatéréséről, felújításáról szólna. Felidézi azokat a rajongói vágyakat is, amelyek évekig áthatották a közösségeket: vajon mikor tér vissza kedvenc sorozatunk, kap-e folytatást régi klasszikus játékunk?
Felvetődik a kérdés is, hogy vajon mit lehet még várni, ha a legtöbb régóta áhított cím már megjelent. Ezek után már csak az újabb folytatásokra várhatnak a rajongók, vagy azon tanakodhatunk, hányszorra újíthatnak meg egy jól bevált formulát.
Megjelenik az a gondolat is, hogy nem minden franchise igényel feltétlenül visszatérést, és talán nem is baj, ha nem mindenhez készül új rész. Szóba kerül az is, hogy sokszor maguk a rajongók sem igazán törődnek azokkal a játékokkal, amelyekért hosszú ideig könyörögtek, amikor azok ténylegesen megjelennek.
Végül a szerző saját élményein keresztül mutatja be, hogy az évek során miként alakult át a „mindenáron kívánok” hozzáállás egy nyitottabb, elfogadóbb szemléletté: ha jön valami izgalmas újdonság, megnézi, ha nem, továbblép – hiszen a videojáték-ipar amúgy is tele van meglepetésekkel.
