A film készítője egykor teljesnek hitt életéről mesél: izgalmas karrier, család, világutazás – mégis állandó időhiánnyal és nyugtalansággal küzd. Felmerül a kérdés: vajon a modern technológia, melynek hatékonyságától több szabadidőt várunk, valójában nem rövidíti-e meg az időnket?
Az alkotó számos élethelyzeten – köztük egy nigériai életveszélyes kalandon, fia születésén és édesapja elvesztésén – keresztül szembesül az idő múlásával. Kutatni kezd: pszichológusok, időmenedzsment guruk, lelassult életet élő volt bankárok, filozófusok és állattartó gazdák tapasztalatait igyekszik megérteni.
Szó esik a kiégésről, a gazdasági verseny logikájáról, a digitális eszközfüggőségről, a világ pénzügyi központjainak őrült tempójáról és arról, hogy az automatizáció miként tolja egyre feljebb az életritmust. Eközben felmerül a kérdés, hogy valóban az ember irányít-e, vagy már a technológia diktálja a tempót.
Bemutatásra kerülnek alternatív megközelítések is: a patagóniai természetvédő, volt üzletember gondolatai, valamint a bhutáni bruttó nemzeti boldogság filozófiája, ahol nem a gazdasági növekedés, hanem a jóllét a legfőbb cél. Felmerül az alapjövedelem ötlete is, mint lehetséges kiút a versengés logikájából.
Az összességében személyes hangvételű dokumentumfilm azt vizsgálja, hogy a globalizált világ gyorsasága eredendően emberi szükséglet-e, vagy csapda, amelyben saját életünkből veszítünk el pillanatokat.
