A gyermekeknek szánt „okostelefonok” megjelenése aggasztó kérdéseket vet fel a korai képernyőfüggőséggel kapcsolatban. Az eszközöket már hároméveseknek is ajánlják, pedig ebben a korban még alapvető képességeik kialakítása van napirenden, nem pedig digitális kompetenciák fejlesztése.
A készülékek különböző – sokszor feleslegesnek vagy zavarónak tűnő – funkciókkal érkeznek: van rajtuk kamera, videólejátszó, ébresztőóra, naptár, lépésszámláló és még „oktató” történetek is. A biztonsági és adatvédelmi aggályok mellett az is felmerül, hogy a termékek mennyire minőségtelenek, gyakran hibásan működnek, sőt helyenként életlen dizájnelemekkel és kétes eredetű tartalommal vannak megtöltve.
Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán szükséges-e ilyen eszközöket gyerekek kezébe adni, amikor a digitális függőség már felnőtteket is sújt. Az is szóba kerül, hogy mennyiben veszélyesek ezek a kamerával ellátott eszközök, illetve mennyire ellenőrizhetők a lementett gyerekfotók sorsai. Az elhangzottak kitérnek a termékkategória összetettségére, etikai kérdésekre, valamint arra, milyen alternatívákat választhatnának inkább a szülők.
