Ben Leonberg rendezői debütálása, a Good Boy egy szokatlan szemszögből meséli el a klasszikus kísértetházas történetet: az egész filmet a házban élő kutya, Indie szemén keresztül láthatjuk. Az emberi szereplők háttérbe szorulnak, arcuk elmosódik, a főszerep helyett pedig a kutyáé lesz.
Érdekes kérdésként merül fel, hogyan képes egy film végig fenntartani a néző figyelmét, ha minden eseményt csak egy állat perspektívájából követünk. Az alkotók különféle ötletekkel élnek annak érdekében, hogy a történet ne veszítse el az izgalmát, jóllehet a megszokott emberi interakciók nagyban hiányoznak.
Az Indie nevű kutya akciói, reakciói és a házban zajló furcsa történések teszik egyedivé ezt a filmet, miközben a megszokott horror elemek között a kutya veszélybe kerülése ad különleges feszültséget. A film kapcsán az is felvetődik: vajon mennyire természetes egy állat viselkedése ilyen helyzetekben, és hogyan tudja a film átadni ezt a sajátos nézőpontot?
Felmerül a kérdés, hogy mennyire működőképes egy ilyen nézőpontváltás egy horrorfilmben, és mit tesz hozzá a műfajhoz. A film rövid játékideje is érdekes témát vet fel: megéri-e rövidebb filmeket nézni, ha azok egyedi szemléletet kínálnak? Mindezek mellett napjaink filmes és sorozatos kínálata is röviden szóba kerül.
