Hihetetlen, de valakiről kisbolygót neveztek el – erről szól ez a történet, amely egyszerre vet fel személyes és univerzális kérdéseket. Hogyan lehet valakinek a nevét örökre bevésni a világegyetembe, és milyen lépések, szabályok szerint történik a kisbolygók elnevezése?
A csillagászati elnevezések hagyománya több mint kétszáz évre nyúlik vissza. A névadás jogát csak a felfedezők kapják meg, és az általuk javasolt nevet a Nemzetközi Csillagászati Unió egyik különleges munkacsoportja hagyja jóvá szigorú szakmai feltételek és történelmi szempontok alapján.
Miközben feltárul, hogyan és miért válnak emberek, művészek, tudósok vagy akár városok névadóvá, felmerül a kérdés: miért fontos számunkra, hogy életek, munkák, kultúra örök emlékké váljon egy űrobjektumon keresztül?
A tradíció sokat elárul rólunk, a kozmosszal ápolt kapcsolatunkról és arról az emberi törekvésről, hogy maradandó nyomot hagyjunk magunk után a világegyetemben. Láthatjuk azt is, milyen szabályok vannak, hogyan változott az évszázadok során a tradíció, és milyen széles körű személyekre vagy témákra terjesztették ki ezt a különleges megtiszteltetést.
